A jégbor a borvilág egyik legszebb ellentmondása: télből készül, mégis napsütést idéz. Sűrű, illatos, élénk savú, és olyan koncentrált, hogy néha már az első kortynál érezni: ezt nem megisszuk – hanem megtörténik velünk.

Egyetlen nap van az évben, amikor éjfélkor egyszerre pattan millió dugó, és egy pillanatra úgy tűnik, mintha az egész világ pezsgővé változna. Nem véletlen, hogy a magyar pezsgőfogyasztás jó része szilveszterkor történik: a buborékokhoz valahogy hozzá nőtt az újrakezdés, a remény, a „mostantól minden más lesz” érzése.

Ahogy beköszönt a tél, a városokat és falvakat fahéj, szegfűszeg és narancshéj illata lengi be. A forralt bor ilyenkor nemcsak ital, hanem hangulat, melegség és nosztalgia. Egy korty belőle olyan, mintha a tél legszebb pillanatait innánk meg: gyerekkori karácsonyok emléke, hóesés utáni csönd, a kandalló pattogása.

Avagy hogyan válassz bort a szentimentálisnak, a karrieristának és a bohémnek, hogy tényleg betaláljon…

Melyik bor illik a karácsonyi asztalhoz?
Melyik emeli az ünnepi fogásokat harmóniába, és melyik az a „csendes társ”, amely nem tolakodik, csak jelen van?
Ez a Bor és Környéke – Nagy Karácsonyi Borajánló, ahol minden borfajta mellé odatalál a maga ünnepi pillanata.

Vannak esték, amikor a világ mintha lejjebb tekerné a hangerőt. Nem azért, mert hirtelen kevesebb a gond, hanem mert egyszer csak megszületik benned egy kis hely, ahol elfér a csend.

A mérték nem korlát.
Hanem egy tükör.

A szőlőtőke gyökere a föld mélyéből szívja az életet, a bor pedig az oltáron már az isteni szimbóluma. Ez az út – a szőlőtőkéktől az oltárig – nem csupán fizikai, hanem szakrális utazás.

Van az a pillanat, amikor december 6-án reggel nem csizmát pucolunk, hanem poharat. Mert valljuk be: a felnőttek Mikulása már nem édességet hoz, hanem valami nemesebbet – egy kis bort, egy korty derűt, és azt a fajta hangulatot, amit csak a tél és a jó társaság tud adni.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Mikulás, aki egy hosszú éjszaka után rájött: nemcsak a gyerekeknek kell ajándék.