– mert ami ízlik, nem biztos, hogy jó, és ami jó, nem mindig ízlik elsőre

A bor világában könnyű elveszni – illatok, ízek, történetek, hangulatok kavalkádja vesz körül minket. És ebben a bőséges választékban könnyen előfordul, hogy azt mondjuk egy borra: „ez rossz”, pusztán azért, mert nem felelt meg a saját ízlésünknek. Pedig érdemes különválasztani két dolgot, ami gyakran összekeveredik: az ízlést és a minőséget.

Mi az ízlés?

Az ízlés szubjektív. Befolyásolja, hol nőttünk fel, mit ittak a szüleink, milyen borokat kóstoltunk korábban, milyen ételeket szeretünk, sőt, még az is, milyen napunk van. Tehát a környezeti hatások és a pillanatnyi állapotunk mind befolyásolja az ízlésünket. Lehet, hogy egy könnyed, gyümölcsös rozé mindig mosolyt csal az arcunkra, míg egy komoly, hordós érlelésű vörösbor inkább elriaszt – vagy fordítva. És ez teljesen rendben van. Az ízlés az, ami személyessé teszi a borozást.

De van egy jó hír: a bor ízlés kérdése, viszont az ízlés szerencsére tanulható. Minél többféle bort kóstolunk, minél többet tudunk meg a készítésükről, a termőhelyről, a fajtákról, annál árnyaltabbá válik az ízlésünk. Ami ma még „furcsa” vagy „túl sok”, az holnapra lehet, hogy a kedvencünk lesz.

És mi a minőség?

A bor minősége viszont objektívebb kategória. Egy jól elkészített borban minden a helyén van: tiszta, hibamentes, kiegyensúlyozott. Viseli az alapanyag, a technológia, az idő és a borász keze munkáját egyaránt.

A minőséget felismerni azonban tanulás kérdése: érzékszervi tapasztalatok, technológiai ismeretek és sok-sok kóstolás szükséges hozzá. Egy minőségi bor nem mindig könnyen szerethető – de ha megértjük, miért olyan, amilyen, akkor új világok nyílnak meg előttünk.

Miért fontos különválasztani a kettőt?

Azért, mert ha összekeverjük az ízlést a minőséggel, könnyen igazságtalanul ítélhetünk meg egy bort – vagy akár egy borászt. Ugyanakkor, ha csak a szakmai minőséget nézzük, és nem figyelünk arra, hogy mi esik jól, akkor eltávolodunk attól, amiért a bort igazán szeretjük: az élménytől.

Röviden:

• Ami ízlik, nem biztos, hogy jó minőségű. Lehet, hogy egy technológiai bor édeskéssége, egyszerűsége megnyerő – de szakmailag középszerű.
• Ami jó minőségű, nem biztos, hogy elsőre ízlik. Lehet, hogy idő kell ahhoz, hogy megértsük és megszeressük.
• És ami a legjobb benne: az ízlés tanulható. Egyre tágabb lesz a Borok világa, ahogy egyre több szegletét ismerjük meg.

A borozás nem egy verseny, hanem felfedezés. És a legjobb élmények ott születnek, ahol a személyes ízlés és a szakmai minőség összeér. De addig is: tartsuk szem előtt, hogy a kettő nem ugyanaz – és ettől szép ez a világ.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg, és írd meg kommentben:
Neked volt már olyan borélményed, ami először nem ízlett, aztán mégis megszeretted?