A borízlés kialakulása olyan, mint egy hosszú, illatos séta – ahol az első lépéseket legtöbben egy édes, simogató pohárral teszik meg. Egy korty Tokaji Aszú, Szamorodni, vagy muskotályos félédes: ez a borvilág csábító mosolya. Nem bánt, nem feszít, csak ölel. Aztán valahol félúton, megszületik a vágy: mi van még ezen túl? Milyen ízeket rejthet a száraz bor?

Sokan – főleg azok, akik teljesen beleragadtak a materiális világba – úgy gondolnak a fejlődésre, mint valami kézzelfogható, mérhető dologra. Több pénz, nagyobb ház, gyorsabb autó, jobb státusz, stb. Számukra az Élet is csupán fizikai mennyiségekből áll, és minden mást háttérbe szorítanak, ami nem hozható közvetlen összefüggésbe a „többel”, vagy a „nagyobbal”. Pedig a valódi fejlődés csendben történik. Belül. Nem harsányan. Mint a borban az érés – szem elől rejtve, mégis lényegformálóan.

Képzeld el: egy csendes nyári este, egy teraszon ülsz, kezedben egy pohár bor. Mielőtt megkóstolnád, megállsz egy pillanatra. Beleszippantasz. A levegő megtelik nyárvégi szilvával, szárított gyógynövényekkel, füstölt fával és valami ismeretlen, mégis otthonos érzéssel. Talán épp ez az a pillanat, amikor a bor elmeséli a történetét – szavak nélkül, csak az illatokon keresztül.

A közelmúltban öntötte ránk az egyik ,,smart” csatorna a WHO bölcsességét; ne igyatok alkoholtartalmú italokat, mert mérgező! Nem sokat gondolkodtak, sommásan, ahogy a felületesség működik és itt az ok amiért szólok. Véletlenek nincsenek, így a feledékenység, a körültekintés hiánya nem tekinthető ártatlannak. 

Az elegancia kortalan, mint egy jól érlelt bor

A borozás egyidős az emberi civilizációval, de a kifinomult borozás már egy másik szint – olyan szertartás, amely az élvezet mellett önmagunkról is mesél. Nem csupán az számít, mit fogyasztunk, hanem az is, hogyan. A pohárban rejlő világ nem csak ízeket, hanem viselkedést, mértéket és eleganciát is megkövetel.

Csábító nyitány – szerelem első kortyra

Van valami a borban, ami túlmutat az ízélményen. Egy pohár vörös a megfelelő fényben, egy lassú mozdulat, amikor a másikhoz ér az üveg… A bor nem csupán ital, hanem hangulat, testbeszéd, rezgés – mint egy érzéki híd két ember között. A szőlőfürtök nedvében ott bujkál a vágy, a játékosság és az a titokzatos vonzerő, amitől egy borozás estéje könnyen válhat felejthetetlenné.

A bor kóstolása nemcsak kortyolgatás. Ez egy szertartás, egy érzéki utazás, sőt – egyesek szerint – egyfajta meditáció. És hogy miért hívjuk ezt művészetnek? Mert ugyanaz kell hozzá, mint egy festmény, vagy zenemű értő befogadásához: kíváncsiság, figyelem, nyitottság, tanulás és egy csipet szenvedély.

Május 6-án egyetlen szabály él:
A diéta tiltólistára kerül, a borospohár viszont főszerepet kap!

Ezen a csodás napon végre senkinek sem kell magyarázkodnia, hogy miért kér a vacsorához egy második pohár vöröset, vagy miért kortyolgat reggeli mellé egy kis pezsgőt (egyes kultúrákban ez amúgy is orvosi javallatnak számít).